Gondolatörvény

Dermedtség

2012-02-05T17:15:00.002+01:00

Állsz, és nézed
a fehér paplannal bevetett tájat,
és azon gondolkozol,
vajon fáznak-e alatta a kicsiny fűszálak,
vagy melegít ez a hideg fehérség,
mint engem fűtenek belülről
a fagyos érzések.

Mire jó a nyelvészet?

2011-09-18T15:54:00.002+02:00

Úgy vélem, hogy a nyelvészeti kutatások a jelen társadalmának szegeződő kérdések közül jónéhánykoz hozzákapcsolhatók: hogy miként lehet elkerülni a nagyvárosok belvárosaiban jelentkező oktatási kudarcokat; hogyan lehet feloldani a kétnyelvű oktatás körüli ellentéteket és ellentmondásokat; hogyan lehet foganatosítani a törvény azon felelősségét, hogy álljon szóba a nyilvánossággal.
Labov 1982

néha

2011-04-06T22:51:00.002+02:00

Néha minden olyan szép rendben megy, ha az már-már túl tökéletes lenne, és ilyenkor bekövetkezik a nagy bumm. Mint egy tornádó szemében: először minden rémes, aztán szépen lecsendesedik minden, azt hiszed, elmúlt a veszedelem, és amikor nem várod, akkor következik be az, amitől a világon a legjobban féltél. És ilyenkor nincs melletted senki, senki olyan, aki megértene, akit egyáltalán érdekelne, hogy mi van veled. Persze, akikkel nap mint nap kommunikálsz, észre veszik, hogy nincs minden rendben, de tőled már megszokták, hogy néha bal lábbal kelsz fel (amúgy mindig). És néha nem veszik észre, hogy benned valami most eltört, visszafordíthatatlanul megváltoztál, és még te sem tudod, hogy hogyan is lesz tovább.

(ölel)

2011-02-28T13:56:00.001+01:00

Jól esik, amikor elismerik az ember munkáját; mikor kap egy-két őszinte köszönömöt.

visítani lenne kedvem, de nem szabad...

2011-02-28T09:21:00.002+01:00

Olyan régen írtam, hogy nem is tudom, szabad-e panaszkodni, vagy inkább ne is írjak semmit se.

Az életem romokban, problémáim határidősek, és nem tudok megküzdeni velük.

A karrierizmus tönkretesz, de nagyon! Mégis ezt választottam.

Apropó döntések: utálok dönteni, egyszerűen nem megy... Főleg nem nagyban, ami csak azért furcsa, mert a rulettasztalnál mindig tudom, mikor mit kell tennem, de hogy elfogadjak-e egy négy hónapos külföldi munkát, vagy egy négy éves állásajánlatot, nem tudom, mit tegyek.

Ezért nézem újra és újra Az ördög Pradát visel c. filmet - szigorúan csak a kocsiból kiszállós jelenetig - és győzködöm magam, hogy "klassz munkám van, klassz munkám van, klassz munkám van", mint Emily.

Kérdés 1.

2011-01-14T14:05:00.001+01:00

Kigyullad a lakásod.

Van 60 másodperced, hogy kimenekülj.

Mi az az egyetlen dolog, ami kihozol magaddal?

Babák - Másképp is lehet?

2011-01-10T12:18:00.005+01:00

Néhány napja megnéztem a Babák (Babies) című filmet. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert nagyon elgondolkodtatott: mit tartunk normálisnak? Mi kell egy babának ahhoz, hogy "normális" élete legyen?

Vegyünk meg neki minden vicikvacakot, vigyük babatornára/jógára, halmozzuk el játékokkal (hozzáteszem az ingerszegény környezet mellett az túlságosan ingergazdag legalább annyira rossz a fejlődés szempontjából), vagy elég ha csak hagyjuk, hogy magától fedezze fel a világot? Kövessük minden mozdulatát (babahívón), vagy akkor is jó anyák/szülők vagyunk, ha csak éppen tudjuk, hogy mikor hol van és mit csinál?

A filmben négy baba életét követhetjük végig születésüktől egy éves korukig. Ponijao, a namíbiai baba, akinek az apukája fel sem tűnik a filmben, porban mászik, kutyát nyalogat vagy a patakból iszik. Mégis megtanul beszélni, járni, kreatívan feltalálja magát új helyzetekben. Bayar, akit testvére folyton nyüstöl. Mongóliában él egy jurtában, kakas mászkál a fejénél, nincs bölcsője. És az ellenpont a két kislány, Hattie és Mari, az Egyesült Államokból és Japánból, akik születésüktől kezdve el vannak halmozva játékokkal, életük első percétől kezdve be van táblázva a napjuk.

De mind a négy gyermek ugyanolyan teljes értékű felnőtt lesz, a családjuk ugyanúgy szereti őket, és bár nagyon eltérő módon szocializálódnak, épp az a lényeg, hogy a saját társadalmukban, a saját kultúrájukban ez a normális!

Ki a szerző?

2011-01-10T12:17:00.000+01:00

Újabb posztom a Nyelvésztelen blogon.

. . . . . . . . .

2011-01-01T16:43:00.001+01:00

egy újabb esztendő suhant el nesztelen

csak egy kifacsart szív maradt mögöttem

boldogságom kalickájának kulcsát elhagytam

kinyitni talán sose akartam

igazán

Happy New Year!

2011-01-01T09:11:00.002+01:00

Az év első napján nem szeretnék nagy visszaemlékezésekbe bonyolódni, csak szeretnék egy jobb évet kívánni mindenkinek, mint a tavalyi volt - függetlenül attól, hogy mennyire volt jó 2010!

Kívánj Te is valamit!

mivel karácsonykor nem jutottam géphez :)

2010-12-28T07:59:00.002+01:00

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek!

workaholic

2010-12-22T15:58:00.003+01:00

Az utóbbi hetekben nem csak a blogomra és a barátaimra, de saját magamra se jutott időm... Tudom, hogy erről én tehetek elsősorban, hiszen az időmmel én gazdálkodom. Túl sok mindent akartam egyszerre, és ennek az lett a következménye, hogy sok - számomra fontos dologra - nem jutott elegendő időm.

Azt hittem, elég az akarat, és képes vagyok lépést tartani magammal, de rá kellett jönnöm, hogy nekem is vannak határaim, amiken túl már nem vagyok képes 200%-on pörögni. Bevállaltam konferenciákat - mint szervező, mint előadó, mint érdeklődő közönség; elvállaltam feladatokat a másik otthonomban, az LMP-ben; és emellett megpróbáltam helytállni az egyetemi feladataimban és a magánéletben. Sajnos nem sikerült mindenhol ugyanolyan jól teljesítenem...

Csalódtam magamban. (Persze nemcsak emiatt, hanem sok-sok már apró-cseprő, vagy éppen fel sem fogom mekkora súlyú magánéleti ügyekben...)

Munkamániás vagyok. Tevékenységekbe menekülök. Mindegy mit,csak csináljak valamit. Nemcsak amiatt, hogy érezzem, fontos vagyok, szükség van rám, hanem mert így csak ezen kell gondolkodni! A naptáramban zsúfolásig vannak a programok és határidők.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka... Tegnap csúnyán szembesítettek ezzel. Nagyon rosszul esett, de leginkább az igazság fájt!

Azonban ebből a mókuskerékből nincs kiszállás! Tegnap este két sírás között arra jutotam, hogy még vár rám egy kedves kis vizsgaidőszak, egy tanulmány megírása és publikálása, bevállalok még egy konferencia-előadást, várom a következő szervezendő konferenciát vagy egyetemi programot. És természetesen a szakdolgozat mellett bevállalok még két tudományos kutatómunkát is. (Íme a következő félévem négy sorban.)

kérdőívek

2010-11-01T11:29:00.002+01:00

A mai nap lezártam mindkét kérdőívet. Többen jelezték, hogy kíváncsiak az "igazi válaszokra". Akit érdekel, írjon egy kommentet!

csak úgy, magamnak

2010-10-30T20:54:00.002+02:00

Nos, igen, az utóbbi időben magamra se nagyon jutott időm, hát még másokra, ezt rettentően bánom. Az utóbbi három napban viszont vadidegen emberektől kaptam meg néhány 10 percnyi beszélgetés után, hogy változzak meg, váltsak életmódot, mert amit most csinálok, az kész öngyilkosság. nos, tudom, hogy igazuk van, és el kellene döntenem, hogy mi a fontos az életemben, mit részesítek előnyben, és mire mondok nemet.

De ez a hierarchiaépítés korántsem könnyű. Amit csinálok, azért csinálom, mert fontosnak tartom. Csak tényleg: talán túl a fontos dolog, és lenne olyan, amit más is csinálhatna, és nekem másra is jutna időm. De ha egyszer élvezem is! Szeretem a pörgő életem, még ha ezért gyógyszerekkel tudok csak lazítani és aludni. Szeretem a munkám, pedig nagy lemondásokkal jár.

Talán mindez mégsem éri meg, hiszen rámegy az egészségem, és boldog sem vagyok kifejezetten. Már ha feltételezzük, hogy létezik a boldogság...

Új kérdőív

2010-10-25T22:16:00.001+02:00

Íme újabb, ezúttal sokkal rövidebb kérdőívem: a kitöltése sürgős lenne.

Köszönöm:
sz.

Válassz!!!

2010-10-02T16:50:00.000+02:00

Kedves Ismerősöm, Barátom, Olvasóm!

Tavasszal egy új párt, egy új szemléletű politikusgeneráció jutott be a parlamentbe! Most itt az idő, hogy a helyi önkormányzatokba, a helyi képviseletekbe is új emberek kerüljenek. Olyan emberek, akik leszámolnak a korrupcióval, akik tisztább közéletet, élhető várost, zöld környezetet és használható tömegközlekedést akarnak.

Akik egyszerűen csak normálisan akarnak élni lakókörnyezetükben!

Ha nem csak a két nagy párt közül akarsz választani a jövőben se, akkor mozdulnod kell, szólj ismerőseidnek, hogy támogassák az LMP programját. Vasárnap pedig ne feledd el az LMP jelöltjei és listái mellé húzni az X-et!

Igen, lehet!

2010-10-02T12:44:00.003+02:00

Nem írok gyakran politikai tartalmú bejegyzést, mert nem hiszem, hogy szükség van rá. (Egy értelmes állampolgár képes végiggondolni, hogy mire van szüksége, s ki által hiszi ezt megvalósulni.)

Egy demokrácia csak akkor lehet működőképes, ha az állampolgárok élnek a jogaikkal: elmennek szavazni, és visszajeleznek a kormányzó erőknek, hogy a beléjük vetett bizalom meghozta-e a várt eredményeket.

Azt hiszem, most vasárnap eljött annak az ideje, hogy kiálljunk amellett, hogy tavasszal nem zajlott le semmilyen forradalom a szavazófülkékben: egyszerűen csak sokaknak elegük volt a múltból, és változtatni szerettek volna. Sajnos nem mérlegeltek több dolgot sem! Az elmúlt hónapok bizonyítják, hogy Magyarországon olyan folyamatok indultak be, amelyek sokaknak nem tetszenek, és az átlag magyar állampolgárnak nem is kedveznek. (Legalábbis hosszútávon biztos.)

Itt az ideje, hogy eldöntsük: egy régi pártot szeretnék megtisztelni a bizalmunkkal, akik már az elmúlt hónapokban is bizonyították alkalmatlanságukat, vagy tiszta politikát szeretnénk, és lecserélni a vezetőséget olyan megbízható polgármesterekre és megyei döntéshozókra, akik sokat letettek már szakmájukban az asztalra, és nemcsak üres szólamokkal akarják elérni szavazatunkat (és aztán tanácsadókra kiadni a valós munkát, amit persze a tanácsadók se végeznek el - tisztelet a kivételnek). Mert igenis, van olyan jelölt az önkormányzati választáson, aki megérdemli a bizalmat!!!

Kérlek, gondold végig mit szeretnél a következő négy évben a településeden és a megyédben, és járj utána, hogy a Lehet Más a Politika indít-e nálad is jelöltet. Látogass el a lehetmas.hu oldalra, tájékozódj, és ne sorolj be a tömegbe!!!

kultantr

2010-09-26T11:33:00.004+02:00

"Régi mondás, hogy csak azt hiszem el, amit látok. Fordítva azonban még inkább igaz: csak azt látjuk, amit hiszünk. Azt vagyunk képesek észlelni, aminek észlelését sémáink lehetővé teszik. " Mérő László

munka/mánia

2010-09-25T18:55:00.002+02:00

Szeretem, amit csinálok. Szeretem a nyelvészetet, szeretem az egyetemet. Szeretek tanulni, új dolgokat megtudni, és szeretek új összefüggésekre magamtól rájönni. Szeretek dolgozni, éjszakába nyúlóan könyvet bújni és jegyzetelni lázasan, hátha megszáll az ihlet, és valami eszembe jut, ami eddig még senki másnak.
Persze ismerem a határaimat: ilyen nem lesz. A sok munkám gyümölcse maximum egy dr. lesz egyszer a nevem lett. Ha lesz ilyen egyáltalán.
Ma, ahogy készültem a hétfői referátumomra, utánaolvastam a magyar tudósképzésnek kicsit. Elszomorító, hogy a doktoranduszok közel 10 százaléka lesz valóban doktor. Sokakban még így is felmerül a kérdés, hogy miért van szükség irodalmárdoktorra, vagy éppen nyelvészre...
Én csak ehhez az egy dologhoz értek. Más nem is nagyon tudok elképzelni, csak, hogy 10 év múlva is azokon a problémákon fogok agyalni, amiken most, csak talán akkor már kicsit előrébb leszek a megoldásukkal/feloldásukkal.

Már néha annyira elfog a vágy, hogy legyen egy teljesen hétköznapi munkám: reggel 8tól egy iroda vagy bármi, ami konkrét, megfogható, ahova elmész, megcsinálod a dolgod, és fáradtan hazamész utána, vár a családod, vagy a mirelit kaja a fagyóban, amit bedobhatsz a mikróba, és nézhetsz egy filmet, kialszod magad, és reggel kezdődik minden elölről.

Nem tudom, mi lenne a jobb...

bújj, bújj...

2010-09-24T20:55:00.005+02:00

Aj, miért vagyok ennyire ambivalens? Janus vagyok: két arcom van: a legtöbben csak a mindig mosolygós, életvidám, pörgő embert látják bennem. Sokan nem is akarják látni a másik arcom... Hiszen a maszkot nekem is kellemetlen levenni: én is mindig félek, hogy ki vagy mi fog visszanézni rám.
Mégis van olyan, aki módszeresen le szeretné húzni rólad az álarcod. Nem értem ezt. Miért jó neki, ha valami olyat láthat, amit a másik nem szeretne, nem mer, nem akar megmutatni. Miért jó felborítani az illúziók mesevilágát?
Persze valahol értem is: a saját problémáink helyett mindig könnyebb a másikéval foglalkozni. Nem tudjuk őket megoldani, de legalább a sajátjaink megoldása helyett van valami nemesebb célunk: mások jobbítása. Aminek persze semmi értelme, és haszna, soha nem leszünk világmegváltók!!!
Ugye milyen jó az a maszk a villamoson: rámosolyogsz valakire, és ő visszamosolyog. Ma például kedvesen figyelmeztettem egy férfit, hogy egy zöld falevéldarab akadt a hajába, és nagyon viccesen néz ki.
Jó az a maszk, ha megkérdezik a barátaid, hogy mi van veled. Mert egyrészt mindenki a maga bajával van elfoglalva, másrészt a legtöbb ember nem kíváncsi a válaszra. Csak nagyon kevesen. Őket meg kell becsülni, és érdemes velük őszintének lenni.
Őszinteség nélkül feleslegesek az emberi kapcsolatok.

A-ból B-be

2010-09-14T11:45:00.001+02:00

Jól haladnak egyes dolgok, nem kiabálok el semmit, meg le is kopogom, de igen, lehet, talán, végre sikerülhet. Csak a jó embernek kell írni, és keresni, és ajtók nyílnak meg, amiken eddig hiába dörömböltem. :D

pont,pont,pont

2010-09-14T11:32:00.002+02:00

Nagyon pörgök... Amit egyrészt rettentően élvezek, másrészt viszont alig alszom, és napközben elkap az ásítozás... Ma végre teremtettem annyi időt, hogy a szobám és a szekrényeim rendbe vágjam, és legalább egy adag szennyest kimossak. De már unatkozom, és csak fél kettőtől van órám, de este fél nyolcig... Amennyire vártam a nyáron az egyetemet, most kicsit sok minden mással együtt, ráadásul utolsó előtti félév, és annyira félek, hogy mi lesz...
A barátaimra alig jut időm... Bár ez a két hónap olyan sok volt, mégsem tudunk ugyanúgy beszélgetni... Utálom ezeket a holt időket... Megszakadnak valahogy a kapcsolataim, és állandóan rettegek, hogy lehet-e minden olyan jó, mint régen... Kicsit mondjuk úgy is érzem, hogy hagyjanak békén, csak öt percre, mikor végre magammal is foglalkozhatom, és nem a sulin vagy az LMP-n gondolkodom, meg hogy mit nem tudtam ma se elintézni... Nyakamon a szakdolgozat, meg előtte egy konferencia-előadás, plusz a tanszék egyéb ügyes-bajos dolgai... Mondom én: élvezem a pörgést, a koránkelést és későn fekvést, az állandó rohanást, csak nem tudom, meddig fogom bírni... Nem lehet mindig tökéletesnek lenni, igaz?
Mások bajával tényleg könnyebb foglalkozni, mint a sajátjaimmal... Kicsit jól is esik, hogy nem kell magamon rágódni, mikor vannak olyanok, akiknek nagyobb segítségre van szükségük... Meg kívülállóként könnyebb is értékelni élethelyzeteket, és megoldási terveke készíteni, mint a saját elcseszett életemre..........
Azt hiszem, inkább elugrom a könyvtárba...

(Ha valaki tud korrektori munkát Budapesten, jelezzen, még nincs elég dolgom... :D )

még mindig kérdőív

2010-09-05T16:24:00.001+02:00

Köszönöm mindenkinek, aki eddig kitöltötte!

Még nem zártam le, mert eddig csak 31 válaszadóm volt, és többre lenne szükségem. Kérek, terjesszétek, mert sok adatra lesz szükségem!!! Előre is köszönöm mindenkinek!!!

Íme a kérdőív: https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGVxNHZNZVF0M0hfTHpTXzJMQXhHV0E6MQ

szolus

.... happy end ....

2010-09-05T16:10:00.002+02:00

Tudom, nem írtam már napok, hetek óta, de az LMP leszívta minden energiámat és minden időmet... De egy cseppet se bántam: három hét után az a furcsa, hogy reggel nem kellett rohannom a Bajcsyra, és hiányzik minden az irodából. Végre kialudtam magam, ami annyira jól sikerült, hogy tegnap délután, mikor lementem a boltba, elkérték a személyim cigivásárláskor. Még jó, hogy pénteken, mikor bent borozgattunk-sörözgettünk-ünnepeltünk-beszélgettünk 24-25-nek néztek... Tanulság: az alvás és a hajmosás csodákra képes!

Barátokat szereztem, akikkel bármikor tudok bármiről beszélgetni. Bár azért először furcsán esett, hogy leszbikusnak hittek a túlzott toleranciám miatt... Hiába, túl komoly vagyok és furcsán hangzik ez ennyi idősen, de van tapasztalatom kirekesztésről... Harmadrészt pedig szakmai ártalom :) Szociolingvista vagyok, vagy mi?

Sokat tanultam az elmúlt három hétben barátságról, segítségnyújtásról, kitartásról, hitről... Mikor odamentem, még nem tettem volna a fejem arra, hogy összeszedjük a kellő mennyiségű kc-t Jávor Benedeknek, de az utolsó héten, mikor már a recepción ültem, és kaptam a telefonokat, tudtam, hogy olyan nincs, hogy nem lesz meg!

Nem is tudom, de mikor szólt egy barátnőm, hogy mehetnék az LMP-hez dolgozni, csak úgy jelentkeztem. Az első perctől kezdve komolyan vettem a feladatom, és megtettem minden tőlem telhetőt. Cserébe támogatást, elismerést kaptam, ami nemcsak az egóm miatt esett jól, hanem mert elég rossz passzban voltam a kezdetekkor.

Emberileg pedig nagyon jó érzés volt, hogy megbízhatónak tartanak, és nemcsak szakmailag tudok segíteni, hanem emberileg is számítanak rám...

Tudom, hogy virágnyelven beszélek, de hadd engedtessék ez meg nekem. Túl sok dolog történt velem, ami még feldolgozás alatt áll.

Plusz a tegnapi beszélgetésem M-mel... Nem tudom...

És mindjárt itt az egyetem, újra a legjobbnak kell lenni...

KÉRDŐÍV

2010-08-27T18:07:00.000+02:00

Na, gyerekek, mindenkinek köszönöm szépen a segítséget, és a lelkességet.

Íme a kérdőív: https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGVxNHZNZVF0M0hfTHpTXzJMQXhHV0E6MQ

Kérek, terjesszétek, mert sok adatra lesz szükségem!!! Előre is köszönöm mindenkinek!!!

szolus

:D

2010-08-27T00:18:00.001+02:00

Hú, olyan nagyon fel vagyok pörögve sok minden hatására, hogy csak na... Az LMP Nap egész jó volt, de inkább a társaság, mint a programok miatt. :)

Nem akarom, hogy vége legyen a kampánynak, annyira élvezem! :)

Persze furcsa, mikor az emberrel közlik, hogy elsőre leszbikusnak nézték, mert "túl toleráns a melegekkel" és nem heterokkal szemben... (Nem mintha zavarna :D)

És igen, kellemesen elbeszélgettünk arról is velük.....

-------

2010-08-21T07:38:00.002+02:00

Feladom....

Lassan két hete nem találok három embert, aki segítene nekem egy icipicit, hogy végre elkezdhessem a kutatásom, amit december elején elő szeretnék adni a konferenciánkon. Sok-sok ímélt küldtem el ismerősnek és ismeretlennek, és csak egy ember volt képes válaszolni és elküldeni, amit kértem. :( :( :(

Még minimum két emberre van szükségem... Csak két nyúlfarknyi szöveget kell írnia az instrukcióim szerint.

Ha semmi közöd a nyelvészethez, várom a jelentkezésed!!!

aug. 20.

2010-08-20T20:09:00.009+02:00

Első augusztus 20-ai élményem még mindig mélyen él bennem. Nem tudom, hány éves lehettem, de a húgom már megvolt, szóval kb. 3-4 éves lehettem. Anyával, apával és hugival mentünk ki a Szent István térre megnézni a tűzijátékot. A régi Posta előtt álltunk meg nézelődni. Már sötét volt. A végén, amikor elkezdett vonulni haza a tömeg, elvesztettük apát és hugit. Anyával kerestük őket a téren mindenfele, végül hosszas várakozás után hazaindultunk. Nagyon későre értünk haza, már rém fáradtak voltunk anyuval, és nem tudtuk, hol a család másik fele. Mikor hazaértünk, apa és hugi már rég otthon voltak. Egyből hazajöttek, nem is vették észre, hogy mi elmaradtunk...

Idén töltöttem az első augusztus 20.-ám Budapesten. K.-nel délben találkoztunk a Deákon. Átsétáltunk a budai rakpartra, a Gasztro-sétányhoz. Nem volt valami nagy durranás, mivel alig volt kint árus. Megkóstoltuk az ország szülinapi tortáját, szilvagombóctorta. Nyámi! Ha valakinek megvan a receptje, vevő vagyok rá! :)
Megebédeltünk a McDonald'sban, hol máshol? Két hely létezik, ahol az ember mindig otthon érezheti magát a világon bárhol: a Meki, mert a kaja mindig ugyanolyan, és az Ikea. Az élet két fix pontja. :)
Utána átsétáltunk a Szabadság térre, ahol épp valami roma kiállítás volt: festmények és fotók. Nagyon szuper volt. Teszek is ide pár képet:

Bódi Barbara: Jégkék

Horváth Judit: Holdfényes éjszaka

Vári Zsolt: Gina

Nyári Sárkány Péter: Férfi

A kiállítás után jött az interaktív szökőkút. Kellemesen vizesek lettünk a játszó gyermekek mellett. Ki is feküdtünk a száradni a túlsó oldalon a fűre. Amikor egyszer csak felbukkant Czibere Péter, a házaló novellista és életművész. Megmutatta a novelláit, vettünk is egyet. Remek a stílusa. Elég sokat beszélgettünk vele, mert a végén már a buddhizmusnál tartottunk... :) De lenyűgözött az ötlet, hogy írogat, és kimegy a parkba, hogy eladja pár száz forintért. Nem mintha az írást olyan nagyra tartaná vagy a hivatásának.
K. vonata után még meghallgattam a szent misét a Bazilikánál, majd hazajöttem. Remélem ide látszik majd a tűzijáték, mert már elég lusta vagyok visszamenni a városba, nem mintha olyan messze lenne. :)

*Sajnos a fotók minősége nem a legjobb, de nagyon sütött a nap és mobillal készültek.
** Kedves író barátunk ajánlott nekünk egy könyvet is, amelyet el kell olvasni az elmondása szerint.

-nem írok-

2010-08-17T21:52:00.002+02:00

Nos, a nyár végére végre sikerült találnom valami munkát. Pont akkor, amikor már kitaláltam egy kutatást és szeretnék haladni vele, és elkezdtem végre szlovákul tanulni. Na mindegy, de a munka szuper. LMP. Kampány. Great!

És persze a napi szintű talik is akkor jönnek össze, amikor munka is van. Amikor a nyár közepén egész nap csak filmet tudtam nézni, mert nem volt senki, akivel találkozhattam volna vagy valami... Most viszont minden napra annyi dolog jut, hogy ki tudom használni a jó kis vaskos határidőnaplóm. :)

Tegnap voltam a HVG-nél is, bár megint alig volt munka este 8-ig. Egyelőre úgy néz ki, hogy jövő héten megyek utoljára :(, de akkor nemcsak hétfőn, hanem kedden is, amikor igazán sürgés-forgás van. :)
Nagyon tanulságos volt. Leginkább nem is a korrektúrázás szakmai része, s a remek emberek miatt, akiket megismerhettem, hanem amiatt, hogy megtanulhattam – és megtapasztalhattam –, hogy a szótárban soha nincs benne, ami kellene. Természetesen azért, mert ők se tudják. De ezt már tőle is hallottam, nincs ezen semmi meglepő. Ehhez a munkához leginkább piszok jó érzék kell. (Remélem – félve suttogom csak –, hogy én bírok ezzel.)

together

2010-08-13T16:59:00.002+02:00

Drága Barátosnéim!!!

Köszönöm a tegnapot, nagyon jól éreztem magam, olyan jó volt viszontlátni Titeket, főleg, akikkel már elég régen nem találkoztam. Bár az élet mindőknek néha nehezebb, de a barátságotok erőd ad nekem, és remélem, nektek is az enyém. És persze nagyon örülnék annak, ha hamarosan ismét össze tudnánk ülni, de ismerve az időbeosztásunkat, nem tudom, mikor kerül ez sorra. Nagyon szeretlek titeket!!!

önsajnálat

2010-08-09T13:02:00.002+02:00

Néha olyan jól esik megmártózni az önsajnálat ingoványos mocsarában. Még ha nem is tudok úszni... És lassan érzem, hogy lesüllyedek az aljára, és megfulladok. Érzem, ahogy a tüdőm megtelik ezzel a sáros trutymóval, és nem kapok levegőt. Eszembe jut, hogy mennyire nem fogok hiányozni senkinek sem.

Pedig nekem is lehetett volna szép, rendes életem. Talán még boldog is lehettem volna. Talán.

Vajon csak egy döntésen áll vagy bukik az egész? Vagy sorozatosan kell meggyilkolni magad? Nem tudom...

Pedig én is gyűjthettem volna magam köré igaz barátokat, egy szerető családot, egy jól választott élettársat. Talán tartozhattam volna azon kevés szerencsések közé, akik huszonévesen mondják ki a boldogító igent, és boldogan élnek, míg meg nem halnak életük szerelmével.
Talán még a karriert és a családot is össze tudtam volna egyeztetni; megvalósíthattam volna önmagam, de nem mások rovására.
Talán.

Talán majd egyszer... Egy másik életben...

Vagy talán soha....

mert nem tudok aludni

2010-08-08T11:43:00.002+02:00

Múlt éjszaka megintcsak nem tudtam elaludni. Álmatlanul forgolódtam éjjel kettőkor, és gondolkoztam. Az élet nagy problémáim. Na jó nem, a sajátjaimon. Többek között eszembe jutott, hogy nekem ősszel egy alknyelv hallgatói konferencián elő kellene adnom valamit. Nyár eleje óta gondolkozom azon, hogy mit is kellene, de kész, lemerültem. Már a szakdolgozatom témáját is kezdem megkérdőjelezni, holott egy évem sincs és két éve olvasok a témában. Szóval nem tudom, kétségek gyötörnek e téren is, pedig ez eddig egy viszonylag fix pont volt az életemben.
De éjjel bevillant valami, gyorsan végiggondoltam a kutatás menetét, kik lehetnek az alanyok, mindent.
Reggel első dolgom volt sínre állítani a dolgot, úgyhogy szurkoljatok értem, és hamarosan belinkelem az online kérdőívet!
XoXo

ébredés után

2010-08-07T23:00:00.002+02:00

A legjobb napindítás fél tizenegykor egy angol lánynak segíteni a tűzhely használatában, hogy kávét főzhessen. :)

Ja, és valaki nem tudja véletlenül, hogy tényleg Jessica Alba táncol a Honey-ban. Jó kis film, bár a Dobd be magad!-ban Mary Elizabeth Winstead sokkal jobban tetszett. Mellesleg az utóbbiban jobb a pasi is. :P

mikor az ember úgy érzi, nincs tovább

2010-08-06T13:04:00.003+02:00

Telnek a hetek, és az egyedüllét kezd elviselhető lenni. Filmek garmadát láttam az utóbbi hetekben, és lassan ésszerűbb elfoglaltság a tanulás. Szereztem is szlovák nyelvkönyvet, úgyhogy tátám: nincs többé családi titok előttem: érteni fogom, ha rólam beszéltek, kedves rokonok :)

Amúgy meg köszönöm az összes ismerősömnek, akiknek eszébe jutottam a vég napjain: két ebédmeghívás, Duna-parti beszélgetés, véletlen összefutás az aluljáróban dolgozó rég nem látott barátnővel, kibékülős ímél, képeslap a Balatonról, msn-beszélgetések, külföldről érkező barátnő...

Mindjárt vége a nyárnak... És annyira nem úgy sikerült, mint terveztem. De hát: ember tervez, Isten végez. Mindennek van oka. :)

jó hír

2010-07-29T15:36:00.001+02:00

Nos, ennél jobb hírt aligha kaphattam volna: hétfőn újra várnak a HVG-szerkesztőségbe!!! Annyira örülök!!!

A tegnapi meglepetés pedig K. képeslapja volt. Köszönöm kedvesem!

álom

2010-07-29T15:27:00.003+02:00

Megálmodtam a majdnem halálom. Bár remélem, nem fog megtörténni, mert kb. annyi idős voltam, mint most. A helyszín is keszekusza volt: kicsit potsdamos, kicsit oktogonos, kicsit otthoni. Lelőttek. Egy orvos. Késő éjjel volt, a HÉV-megállóját kerestem (pedig soha nem utazom HÉV-vel). Ahogy át szerettem volna menni a gyalogátkelőhelyen, egy férfi meglőtt. Összeestem közben pedig újra és újra. A legfurcsább mégis az volt, hogy bár többen is voltak az utcán,senki nem akart mentőt hívni. Egy néni az unokájával megállt mellettem - végig eszméletemnél voltam -, és elmagyarázta a kislánynak, hogy milyen "elegánsan" haldoklom, mégcsak nem is kiabálok. Csak akkor hívták ki a mentőket, amikor megragadtam a néni kezét, és kértem, hogy hívja a mentőket. Hamar kiértek, bevittek - végig magamnál voltam. A műtét után kiderült, hogy öt golyót kaptam, de egyik se ért létfontosságú szervet, bár mindegyik millimétereken múlt, így fel fogok épülni. (Pedig az utóbbi hetekben nem is néztem Criminal Minds-ot...)
A legfurcsább az volt, hogy mentő és a rendőrség kiérkeztével a gyilkos odajött hozzám, és bocsánatot kért, hogy lelőtt. Igazából, csak egyszer akart lelőni, de véletlenül egy másik embert is eltalált, akinek súlyos volt a sérülése, ezért lőtt még belém négyszer.

névrokonok, névtolvajok

2010-07-27T20:51:00.006+02:00

Még eggyel se sikerült összefutnom, de léteznek. És ezt nemcsak az iwiwről tudom.

Még az egyeteme elején derült ki, hogy az egyik csoporttársam egyik volt osztálytársát is úgy hívják, mint engem. (Ráadásul jár egy ilyen nevű csaj az egyetememre is, bár másik karra.)

Erre ma: megyek be a postára felvenni az ajánlott levelem, és a csaj elég furcsán végigmért, mikor meglátta a nevem. Na mondom: tuti utálja a hülye nevű embereket, vagy csak egyszerűen rossz napja van, vagy megzavartam a "vissza a feladónak" levelek címkézésében. Jön a levéllel, és mondja, hogy van egy ugyanilyen nevű sz.-i ismerőse, és hirtelen azt hitte, én vagyok ő.

Pedig nem vagyunk olyan sokan.

Még jó, hogy van egy védjegyem: a második nevem. Így elvileg én vagyok az egyetlen a földön, akit így hívnak! (Legalábbis remélem. Nem tudok még egy ilyen kombinációról, de ha létezel, jelentkezz! Egyikőnknek nevet kell változtatnia, mert én az esküvőm után se adom fel a nevem!!!)

Bár az ex-rektor úrat is belekeverhetném, hiszen az ő rokonának is néztek párszor, pedig ha kiejtésben stimmel is a vezetéknevünk, leírásban nem. Furcsa, hogy ezt néhány egyetemi alkalmazott nem tudja.

csúf igazság(ok)

2010-07-27T20:51:00.005+02:00

Csúf igazság(ok)

DE UTÁLLAK TITEKET!!!!

egy szép nap záróakkorjaként blogot írok

2010-07-26T20:39:00.004+02:00

Bár a napom fele izgulással telt, rég volt ilyen szép napom! A délutánt végigmosolyogtam, és olyan magabiztosan ültem a buszon hazafelé, hogy bárki megirigyelhetett! :D

Mikor elindultam a HVG-hez, rettentően izgultam, hogy nehogy elkéssek, odataláljak időben stb. Mikor felszálltam a villamosra: találtam egy mobilt. Na, mondom szuper: azt se tudom, mikor végzek, és hogy találom meg a gazdáját. Szerencsére a nő hamar észrevette a hiányzó mobilját, és felhívott, hogy hova tudom bevinni neki. Furcsa, hogy Magyarországon ma a becsületért fizetnek... (Nem, mintha rosszul jönne, csak azért itt mégis morális elvekről van szó...) (Amikor én vesztettem el anno a mobilom, rém jól esett, hogy a megtalálója nem nyúlta le, hanem becsületes volt.)

A szerkesztőségbe persze szokásomhoz híven fél órával korábban érkeztem. Utálok késni, de valahogy a koránérkezésről se tudok leszokni, pedig ez is rém idegesítő!
Hosszas beszélgetés után befutott az egyik korrektor, egy nagyon kedves nő, aki elmondott mindent, amit addig nem hallottam, kaptam tőle egy könyvet, hogy a hivatalos korrektúrajeleket megtanulhassam. Rettentő kedves volt mindenki!!! Igaza van a lapmenedzsernek, hogy egy lendületes, szuper csapat.
Bár azért az ominózus kérdés elhangzott: Furcsállom, hogy egy korodbeli korrektúrázni akar. Inkább újságíró-ambícióval rendelkezők próbálkoznak be. Biztos, hogy inkább javítani szeretnél, mint írni??? Naná! ennél jobb melót el sem tudnék képzelni, még ha lecsengőben is van a presztízse és egyesek szerint semmi szükség rá(juk). Meg persze nem egy álommunka, de mindennek vannak árnyoldalai is. Semmi nem tart vissza!!! Boldog vagyok (akik ismerik az álláspontom a boldogságról, ne értsenek félre, azt nem vonom vissza! :))!

Szóval: jöhet a holnap!!!

Nyár van.... :D

2010-07-16T19:26:00.000+02:00

egy újabb nap

2010-07-14T19:24:00.003+02:00

Amikor olyan meleg van, hogy már a szobában sem lehet elviselni...
És az embernek nincs kedve semmihez se, legszívesebben egész nap aludna. De mg az is elviselhetetlen ebben a szolárium-szobában.
Úgyhogy marad a filmnézés: Valentin nap meg Nászajánlat. Bár még egy kicsit a tegnap esti Alkonyat 3 hatása alatt vagyok.
A gép is melegít... :S
Próbáltam munkát találni, de félő, hogy visszahívnak állásinterjúra és ki kell menni a napsütötte városba... Bár most már tényleg muszáj lenne találnom valamit!
Tegnap elmentem kínomba a Tescóba jégkockatartóért, naná, hogy csak azt felejtettem el venni. Kicsit nyelvet is gyakoroltam: írtam németül annak a néninek, akinél tavaly nyáron kint voltam.
A szobatársaim is nagyon aranyosak, legalábbis akivel találkozom. Irigylem: intenzív tánckurzusra jár és agyba-főbe nyelvet tanul. :D Lehet, hogy igaza van, és ki kéne használnom a sok szabadidőm. :)
Talán ma már nem kellene semmibe se belekezdenem: fél nap alatt sem sikerült elküldenem a digitális fotórendelésem: vagy a net szakadt meg, vagy csak szimplán ledobott a rendszer. Bár lehet, hogy csak az volt a baja, hogy több mint 300 fotót szerettem volna feltölteni. :S
Oh, és a legfontosabb: Boldog születésnapot kívánok neki!!!

sommer

2010-07-11T10:21:00.005+02:00

Telik a nyár... Már alig várom, hogy újra egyetem legyen! Megőrülök. Ha Bp.-n vagyok, akkor a semmittevéstől, ha meg véletlen hazautazom, akkor meg a családomtól. Bár most egész jó volt! Hála a lányoknak a péntekért!!! :D Tegnap meg nagyi-szülinapoztunk. A tortát anyával csináltuk :D Tök szép piskótát sütöttem - egy kis segítséggel ;)
De a legrosszabb visszautazni - vagyis bepakolni, kimenni a pályaudvarra stb. stb. Ráadásul anya nem érti meg, hogy nem halok éhen, ha nem viszek magammal két bőröndnyi kaját... Plusz a kezeim nem is bírják a cipekedést, másnapra duplára dagadnak a csuklóim és egy hétig nem bírom használni a kezem. :S
És itthon még netezni se lehet, mert anya egyből rámszól, hogy 1) nem találok valami hasznosabb elfoglaltságot, 2) miattam lesz magas a villanyszámla...
De már csak a picikutyus miatt is megérte hazajönni. Marynek megint van egy kiskutyája, iszonyat édes. Csak gazdit kellene találni neki... Tündéri kisfiú :D

reménysugár

2010-07-04T18:24:00.003+02:00

Felcsillant egy halvány reménysugár!!! Lehet, hogy mégis sikerül. De nem szabad elkiabálni - kicsit babonás vagyok. :) Csak nagyon reménykedek. Még egy válaszmél a Tisztántúli Refromátus... könyvtárból, és KÉSZ!!! És lehet, hogy sikerül!!! :D

Annyi munkám és energiám van benne, hogy el sem hiszem, hogy egyszer készen leszek vele, és sikerül publikálni. :) Bár ha ki is adják, akkor sincs leállás... ebben már túlságosan benne vagyok...

mivel egész nap itt ülök...

2010-07-04T15:09:00.005+02:00

Tényleg. Egész nap itt ülök. Minden reggel ugyanaz a rutin: 7:30-kor órakinyomás, 8 és 9 között felébredek. Gép bekapcs. Fogmosás. Arcmosás. Ruha. Fésülködés. Smink. Remélni, hogy éhes leszek, de nem vagyok az. (A reggeli a legfontosabb étkezés. :S)

Aztán gép... Egész álló nap. Jobb esetben filmet nézek - egész nap. Mivel a gépemen már alig van hely - ki kéne írni az egyetemi dolgozatokat és jegyzeteket stb. -, így marad az online filmnézés. Teljesen rákattantam, kitapasztaltam, hogy mennyi időt töltsön be a film, hogy ne akadjon el. Hol lehet keresni (ajánlom a clubgen.net-et, a moovie.hu-t, a onlinefilmek.net-et és a onlinefilmnezes.atw.hu-t, de persze a szimpla google-s keresés is működik 'filmcím' + online keresőszóval). (Angolul pedig a surf the channel a legjobb.)

A filmezés mellett pedig állandóan a hírportálokat búvom. Lassan kialakul már a rutin is: index, híradó.hu, nol, hvg, 168óra, beol, cnn, bbcnews, faz, spiegel és standard. Szép lassan, komótosan mindet végignézem, ami fontos, pedig megosztom. Általában twitteren, mert onnan át van irányítva minden bejegyzés facebookra és googlezümmre. Plusz átfutom a digg-et, ha kell, oda is posztolok.
A hírportálokról tovább lehet lépni a blogokra és párthonlapokra (Török Gábor, TöriBlog, kuruc.info, kommunista.net, lmp, societas stb. stb.).
A végére már hullának érzem magam, de fő a tisztán látás!!!
Mindent meg kell vizsgálni a lehető legtöbb szempontból!
És azért egyik-másik bejegyzésen az ember vagy röhögőgörcsöt kap, vagy a gépet is elhajítaná mérgében....

Jah, és ezzel még nincs vége, hiszen tartjuk a kapcsolatot a világgal is: a közösségi portálok. Facebook és iwiw. De persze be vagyok jelentkezve szkájpra, msnre és icq-ra, plusz állandó elérhetőséget biztosít a g-talk. :D
ezeken kívül ott a twitter is, plusz ez a blog, és persze az általam olvasottak, ami egyszerűen csak googlereader-rel figyelek.

Az íméleket is ellenőrizni kell. Szerencsére a címeim át vannak irányítva többé-kevésbé. Az aol-os és az elte-s nincs, de a hotmail-es és a freemmail-es a gmail-ra fut be. :D Dupla spamszűrő! :) De, hogy tényleg minden egy helyen legyen, thunderbird-öt használok.

De persze mivel egész nap itt ülök, ki is kell kapcsolni is kicsit. Jöhet a youtube, a polyvore, a goodread. A facebookos játékok már nem jönnek be, helyette inkább polyvore-ozok. :D

És amikor már mindent elolvastam, mindenkivel beszéltem, és mindent tudok, AKKOR mindezt kezdhetem elölről, hiszen ezalatt az idő alatt mindent frissült....

mostanság

2010-06-30T17:51:00.002+02:00

Mostanság kicsit elhanyagolom a blogom, bocsánat.

Pedig időm az lenne, mivel már kb. 3 hete nem csinálok semmit se: mióta kivégeztem ezt a félévet (és ő viszont engem) csak filmet nézek garmadával. De már mindent láttam (apropó: szívesen fogadok filmtippet, hátha valami mégis kimaradt volna). Napi kettő az átlag. :S

Szerencsére nyárra sem utazom haza, akkor biztos kikészülnék, otthon még kevesebb tennivalóm akadna, és munkát se találnék, bár mondjuk az Bp.-n sem nagyon megy. :( Viszont amíg van fenn ismerős, addig legalább tudok mit csinálni.

Például Zs.-t búcsúztatni, aki sajna tegnap hazaköltözött és csak szeptemberben látom viszont, bár addig még leugorhatok hozzá. :)
A búcsúztatás igazán jól sikerült, leszámítva, hogy estére olyan fáradtak voltunk - másik Zs.-t kivéve, aki inkább nagyon felpörgött -, hogy filmezni már képtelenek voltunk.

De a búcsúztatás előtt pár nappal még elmentünk a Budavári Labirintusba, amit elsőre sajnos nem találunk meg, vagyis meglett, csak már zárva volt. Helyette Mélypontra kerültünk. :D
És persze megvan az új törzshelyünk: az interaktív szökőkút, amit akkor is útba kell ejteni a városban, ha már tudjuk, hogy ki van kapcsolva. :)

És beadtam végre a köztársasági ösztöndíj-pályázatot is. Bár nem hiszem, hogy megérte a TO-n való sorban állás, kétlem, hogy sikerülne, de próbálkozni kell ;)

Ja, és szinglik: tessék filmet nézni: Leszek a feleségem.
És drámarajongók: Egy lányról.
Illetve azt hiszem, Felicity Huffman rajongó lettem, mióta láttam a Transamericát és az Anya, lánya, unokáját. Kötelező megnézni!!!

Múzeumok Éjszakája

2010-06-20T18:43:00.002+02:00

A tegnap éjszaka kicsit zsúfoltra sikeredett, pedig végül is csak a Szépművészetibe és a Nemzeti Galériába jutottunk el. Sajnos a MNB-nál olyan hosszú sor állt, hogy zárásig se jutottunk volna be. Viszont a sok szép festményt megspékeltük egy Moog és egy Barabás Lőrinc Eklektric-kel, éjszakai sétával és kivilágított várossal. Ja, meg persze összefutottunk a világ összes hülyéjével. Megtudtam végre, hogy hogy hívják annak a pesti templomnak azt a részét, ami eddig hiányzott, de most végre csinálják neki (talán sisak).
A végén már mind a négyen olyan fáradtak voltunk, hogy 1) vagy összeestünk a kimerültségtől vagy 2) annyit dumáltunk feltűnően hangosan, hogy az már lehet, hogy kellemetlen kellett volna, hogy legyen.

És valaki éjejl kettőkor emlegetett, emiatt csuklottam, és majdnem elestem a Várból való leséta közben. Remélem ő is csuklott!

unalom

2010-06-18T14:01:00.000+02:00

B.: "Na, és milyen volt a heted? Mit csináltál?"
Én: "Filmet néztem, könyvtárban voltam, tanultam..."
B.: "MIT TANULTÁL???? Hiszen neked már rég vége a vizsgaidőszakodnak!!!!"
Én: "Hát, már unatkoztam, szóval a szakdolgozatomhoz olvasok..."
B.: "Basszus, az még egy ÉV!!!"

kritika

2010-06-13T18:48:00.000+02:00

Zs. szerint kisebbrendűségi érzésem van. Hú, micsoda kritika!!!

indie

2010-05-30T10:23:00.002+02:00

Fura, hogy egyesek az independentségemért irigyelnek. Én nem irigylem magam érte. Ez van, this is the life.

my biggest wish

2010-05-28T21:53:00.001+02:00

És akkor a Jótündér odament hozzá:
- Egy kívánságod teljesítem. Mit kívánsz?
És akkor ő így szólt:
- Én csak... azt szeretném..., hogy... tudjak... sírni...

a nyelvészet erőt ad!

2010-05-17T20:19:00.002+02:00

Újfent megtapasztalhattam, hogy a nyelvészet erőt ad! De még mennyit! MTA, Ladányi tanárnő védése. A bizottságban és a hallgatóság között pedig olyan emberek, akiket eddig csak könyvből ismertem (értsd: olvastam). És az a meleg, oldott légkör, ami a tanszéki ünnepségen volt...

Ich bin sehr glücklich!

U.i.: Hívom a liftet és amikor kinyílik az ajtaja, egy 6-7 éves forma kisfiú pisztolyt szegez nekem: "Fel a kezekkel!" Hirtelen felfelé mozdítottam a karjaim, és mosolyogtam! :D

csúszás

2010-05-16T09:08:00.002+02:00

Olyan szar érzés, mikor érzed, hogy kicsúszik minden a talpad alól, és nem tudsz megkapaszkodni semmiben sem! Persze ezt is csak későn veszed észre: már rég megindultál a lejtőn, amikor észbe kapsz, de akkor már késő. :S

légüres tér

2010-05-15T22:15:00.000+02:00

hiány(zol!)

fíling

2010-05-14T18:07:00.003+02:00

Két hét. Ez elmúlt két hét, de nyugodtan mondhatom, hogy eltelt három hónap, olyan gyorsan eltelt, hogy két napba bele tudnám sűríteni, vagyis, épp annyi dolog történt, hogy képtelenség összefoglalni is. Micsoda ellentmondás.
Embereket vesztettem el, embereket ismertem meg. Átnéztek rajtam, és felbukkantok olyanok, akikről azt hittem, már rég el is felejtettek.
Persze azért az őszinteség a legfontosabb: tegnap a könyvtárban:
- Szoluska, minden rendben?
- Persze. Miért kérded? Minden oké.
- Csak mert olyan szarul nézel ki.
Nos, ami igaz, az igaz. Nem is érzem magam a topon. És egy ideig nem is leszek. Néha sok ez az egész. És jó érzés lelépni egy idegen országba néhány napra, aminek nem ismerem a nyelvét, és turistát játszatok büntetlenül, és esőben sétálni és nem érdekel, hogy beázik a cipőm, és azt hiszen, ideje elkezdeni tanulni, mert sok az idő.

.

2010-04-28T08:09:00.001+02:00

irigy kutyaság

more time!!!

2010-04-26T08:43:00.002+02:00

Kérlek, kérlek, valaki találja már ki, hogy lehet megállítani az időt, vagy legalábbis megsokszorozni!!! Mert ez így nem megy... Még három hét, de valahogy úgy érzem, hogy ha három hónap lenne, se lenne időm mindenre.
Szóval előre is (és utólag is) bocsi, hogy eltünedezem. :S

az a pillanat....

2010-04-19T23:41:00.003+02:00

...amikor már minden mindegy. Nem érdekel a jegy, a vizsga, a beadandó, a kettétört barátság, az utazásod (vagy nem utazásod), a TÖP eredménye (és benne sok-sok munkám), a TDK előadás (és hogy milyen ruha legyen rajtam, és honnan lesz fekete cipőm, és mennyire fog remegni a hangom), a szerelemfelfogás-beadandóm (amire még témám sincs) etc., etc.

Mikor jön már el az az idő, amikor lesz időm beszélgetni Veled (gondolva itt sok-sok emberre név szerint)???

Amikor érteni is akarok/akarlak, és nemcsak megértetni magam?????

Amikor kirázom a kisujjamból a mondatelemzéseket...

Megint hiányzik az a valami, de NAGYON! Nincs erőm, csak szenvedek, és hiányzik egy olyan istenes lecseszés, hogy Szolus, hülye vagy te!!! Mert igen: tékozlom a drága időm, leépülök (ha lehet egyáltalán olyat a szó szemantikáját vizsgálva?). Elegem van, de SOHA nincs megállás. Pedig most ott tartok, hogy ez már nem a mókuskerekes forgás, azt tudom szabályozni. Ez most inkább csak egy helyben topogás, ami vissza fele csúsztat a lejtőn. Nem bírok megállni! Help me!!!

Rettenetes ez a magány, mert nincs aki beszóljon, hogy VALAMI NAGYON NEM STIMMEL! (Pedig tudom, érzem... :/)

Tényleg az a lenne a legjobb, ha skizofrén lennék: akkor tuti lenne, aki kibillentene ebből az áldatlan állapotból!

"Pedig már megtette,... Emilyvel"

2010-04-12T22:11:00.003+02:00

Az életben annyi hülyeséget követünk el, és mindig a szeretteinket csattan az ostor. Elég egy fárasztó nap, és azokon vezetjük el a feszültséget, akik a leginkább szeretünk.

Na, az én helyzetem kicsit más: a pszichotanárom most azt mondaná: sorskönyvben vagyok. És milyen igaza lenne. Mindig ez van. Képtelen vagyok megváltozni, mert ilyen vagyok. Az életem ilyennek írtam meg gyerekként.

Megtettem, pedig nem volt szándékos. "Engem nem vinne rá a lélek..." Pedig újra megtettem. És igen. Hiába gondolom úgy, hogy képes lennék rá, amikor tényleg megteszem, nem akarom, de megakadályozni sem tudom.
Hiába volt az más, "nem volt választásom", a lelkem mélyén tudom, hogy "mindig maga dönt", mindig van választásom!

Hibáztam, elismerem, felismertem, soha nem akarom, hogy újra előforduljon, de elő fog, mert én a másik oldalon szállnék ki a kocsiból...

Igen, lehet!

2010-04-05T17:29:00.005+02:00

CM-igazságok

2010-04-03T17:54:00.001+02:00

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben." (A. Lincoln)

V. B. (L)

2010-03-31T10:08:00.004+02:00

Egy tudományos munkán dolgozok, és a segítséged kérem. Ötleteket várok, hogy mi a tintás bejegyzés, ami az alábbi könyvrészleten olvasható.

http://www.kiad.hu/bibl/viragbenedek/0050.jpg

Amit eddig sikerült kibogozunk:
(Deákból, fordíttás)
(Lásd: Sarcotis Massenii ...)

mókuskerék

2010-03-30T07:59:00.002+02:00

Futás. Rohanás. Mókuskerék. Nincs megállás. Pörgés.

Kb. ezekkel a szavakkal jellemezhető a jelenlegi helyzetem. Tudom, tudom: én szabadok mértéket, és ha nem bírom, lehet lassítani. De nem nekem. Valami nem engedi, hogy lassítsak, főleg, hogy megálljak, kifújjam magam, és újult erővel folytassam a szélmalomharcot. Talán egyszer én is rádöbbenek, hogy ez így nem a legjobb, hogy így tényleg nem vagyok boldog.

Vágyálom.

Jaj, éjjel álmodtam valamit. Nem tudom, kivel, de ha megtudnám, tudom, hogy egycsapásra minden rendeződne. Rettentő furcsa, csak egy álom volt, mégis ettől várom a minőségi változást. :S

én meg ő meg a kicsi ember

2010-03-14T11:41:00.004+01:00

D.: - Nem hiszem el, hogy óriási csodának tartod, hogy van a Földön hatmilliárd ember, és soha a büdös életben nem fogják egymást megérteni soha az életben, mert mindnyájan másképp beszélünk (amúgy K. igen, másnap ezzel álmodtam, kidolgoztam a saját other minds problémámat, fantasztikus!), DE nem tartod csodának, hogy vagy te, meg van ő, szereted őt és szereted magad is, és kettőtökből lesz egy harmadik valaki, egy kicsi emberke, akit szintén szerettek mindketten.
Sz.: - Hát, igen, mindkettő csoda, de csak első tud lenyűgözni...

D. reakciója arra, hogy soha nem szeretnék szülni, inkább örökbe fogadnék.

kivel utaztam ma?

2010-03-05T17:37:00.004+01:00

Hát először is Gáspár Katával, aki épp a Karinthyba sietett a Tudós nőkben játszani. Én persze nem ismertem meg, mert mit számít, hogy épp tegnap éjjel néztem meg újra az Apám beájulnát, itthon tudatosult bennem, hogy az arc és a hang honnan volt olyan baromi ismerős.

Kora délután meg egy tündéri rózsaszín kislánynak adtam át a helyem, aki nagyon illedelmesen megköszönte, majd a velem szemben üllő hölgy is felajánlotta a helyét a kislány bátyjának. A hölgy zöld kabátot és fülbevalót viselt, ami annyira tetszett a kislánynak, hogy hangosan is többször megdicsérte. Apró öröm az életben az ilyen őszinte dicséret!

Rofront: Sovietoblaster

2010-02-22T18:51:00.002+01:00

Gödör Klub

2010-02-19T18:47:00.002+01:00

Két programot ajánlanék azoknak, akik szeretik a multikulturalizmust, akik nem idegen Jevgenyij Popov vagy a Rotfront neve. Valahogy mindkettő kicsit orosz kötődésű, vagyis Popov nagyon, a Rotfront meg részben ukrán, részben magyar, részben magyar (plusz angolul is énekelnek). :)

Rotfront: http://www.godorklub.hu/ajanlo/1445
Popov: http://www.godorklub.hu/ajanlo/1641

Kipp-kopp

2010-02-18T20:45:00.000+01:00

Kedves Olvasóm!

Ha még nem adtad le az ajánlószelvényed, akkor kérlek add a Lehet Más a Politikának (LMP), hogy felkerülhessen a szavazólapra. Minden egyes cédulára szükségük van, a Te egy cédulád is rengeteget számíthat! Ha segítesz, akkor REGISZTRÁLJ itt: http://lehetmas.hu/176 , VAGY ÍRJ és megbeszéljük, hogy hogyan jut el hozzám a cetlid! :)

Kérlek, ha segítenél egy kicsit többet is, akkor továbbítsd ezt a levelet!

Ha több infót szeretnél az LMP-ről, akkor a honlapjukat ajánlom: http://lehetmas.hu
A helyi LMP-s jelölteknek itt nézhetsz utána: http://lehetmas.hu/kc

Nagyon köszönöm a segítséged:

szoluska

gyereknek lenni

2010-02-13T17:27:00.007+01:00

Hány mondókára emlékeztek az óvodából? Melyik volt a kedvenc mesétek, amit anyu lefekvés előtt mesélt nektek? Hol nyaraltatok gyerekkorotokban? Mi volt életetek első önálló felfedezése, amire egyedül jöttetek rá? Melyik volt a kedvenc ruhátok gyerekként, hogy nézett ki? Milyen volt, mikor megszületett a kistesótok? Milyen volt az első ovis napotok? Mi volt a kedvenc játékotok az oviban? Mi volt az ovis jeletek? Ki volt az, akivel nem jöttetek ki az óvodai csoportból? Hogy hívták az óvónőiteket, és a dajkát? Ti sem szerettétek az paradicsomlevest, csak a betűtésztát benne? Ki tanított meg cipőt kötni? Ki tanított meg biciklizni? Sok homokvárat építettetek? Milyen kutyátok volt, hogy hívták? Szerettetek fára mászni? Sokat kirándultatok? Milyen volt az első szülinapi tortátok? Mi volt az első rémálmotok? Mikor találkoztatok először a halállal? Ki volt az első legjobb barátotok? Nektek is mindig befonták reggel a hajatokat? Hánykor kellett lefeküdni? Féltetek boszorkányoktól? Sokszor kiabáltak otthon a szüleitek? Mit vetettek az első zsebpénzetekből? Milyen volt az első tanévnyitó? Ki volt az első padtársatok? Mikor ittatok először kávét, sok tejjel? Ti is szerettétek a nagyi kávéjába mártogatott kockacukrot? Ti is szerettetek volna balettra és aerobikra járni? Mikor sminkeltek ki először? Milyen volt tojást festeni húsvétkor? Milyen versenyen indultatok először? Mit kaptatok az első karácsonyra? Sírtatok, mikor nagyinál akartatok aludni, kiharcoltátok, de este rájöttetek, hogy hiányzik az otthon? Milyen volt elköltözni egy új városba, és új életet kezdeni? Milyen volt gyereknek lenni???

jégdelfin

2010-02-08T18:59:00.002+01:00

Lassan külön blogot indíthatnék, vagy valami hangzatos címmel novellás/egyperces kötetet jelentethetnék meg a villamoson elcsípett beszélgetésfoszlányokból, de egyelőre csak itt írogatok. (Aztán ha elég összegyűlik, jó az a kötet, manapság mindenkinek ki kell adnia egy regényt vagy valami ilyesmit, főleg, ha bölcsész és magyar szakos... Ez az: több fa, több hulladék!)

Szóval ma is elcsíptem egy igen érdekes beszélgetést, mondhatni zseniális ötletet, amit mindenképp szeretnék egy kipróbálni. Szóval adva van egy felfújható delfin, amivel a gyerekek a Balatonban meg a Velencei-tavon játszanak minden nyáron. Csakhogy nem levegővel töltöm meg, hanem vízzel. És éjjelre kiteszem a teraszra, és a kellemes mínusz fokokban megfagy benne a víz. Másnap nincs más dolgom, mint levágni a gumikörítést, és tátám: van egy jégdelfinem. Természetesen az ötlet bármilyen más formában kivitelezhető (pl. pálmafa), csak apróságokra kell figyelni: 1) ha a fürdőszobában töltöd fel a delfint, fennáll a veszély, hogy nem férsz ki vele az ajtón, vagy 2) a nappali közepén felmondja a szolgálatot a gumidelfin, és szétpattan (azért elég sok víz elfér benne, és annak tényleg van súlya).
Szóval az elcsípett beszélgetés szerint nem tudom, mennyiben kivitelezhető a dolog, mert ők a 2) pont szerint jártak. Ill. egy másik próbálkozás alkalmával nem volt elég hideg, hogy megfagyjon a víz éjjel. De elvileg az ötlet zseniális. Alig várom, hogy kipróbálhassam! ;)

empátia magasfokon

2010-01-20T22:41:00.003+01:00

Érdekes villamosbeszélgetésnek voltam fültanúja a villamoson. Azt hiszem, találkoztam a világ legegyüttérzőbb lényével. Egy egyetemista lány ecsetelgette beszélgetőpartnerének olvasási és könyvvásárlási szokásait. Többek között kifejtette, hogy leginkább azokat a könyveket szereti megvásárolni, amiket valamilyen hibájuk miatt az emberek nem vesznek meg. Mindegy, hogy leesett a földre és kicsit bepiszkolódott, vagy hibás az egyik oldalon az oldalszámozás stb.
- Szegény könyveket úgy sajnálom, ők igazán nem tehetnek arról, hogy van valami szépséghibájuk.
Beszélgetőpartnere megjegyezte, hogy milyen gáláns jótett ez a szegény könyvekkel szembe, és hol tud egy könyvesboltot, ahol csak ilyen félrenyomott, hibás könyveket árulnak féláron.
A lány szeme felcsillant az örömtől, és azt hiszem, meglelte a földi paradicsomát.

Mellesleg Regensburgban nyáron én is voltam egy ilyen könyvesboltban, és tényleg szuper! Szegény könyvek, árván várnak jótevőikre!

jelek és predesztináció

2010-01-18T19:29:00.003+01:00

Ma várva németes tanítványomra azon kezdtem agyalni, hogy komolyan, most mit akarok én valójában. Szingliként munkába temetkezve soha nem leszek igazán boldog. De van-e egyáltalán olyan, hogy boldogság.
És akkor jelet kaptam:
A bevásárlóközpontban ezt a számot tették be: U2 - City Of Blinding Lights. Mert ez a szám megy Az ördög Pradát viselben, mikor Párizsban vannak. Na, akkor tudtam, hogy nekem boldogtalanul munkamániásként kell meghalnom is, és temessék mellém az EWUng.-ot és az UEW-t is.
Már kezdtem beletörődni, hogy tényleg ez van, amikor ezt tették be: Madonnától a Vogue-t!

És akkor tudtam: nincs itt semmi tévedés, ez predesztináció.

Ülve

2010-01-18T19:16:00.003+01:00

Az asztalnál ült egy kis kávéházban, valahol Budapest belvárosában. Nem volt semmi különösebb tennivalója, rendelt egy latte macchiatot. Lassan iszogatta és figyelt. Vagy várt. Valamire. Ami nem következett be.
A kávéházban halk zene szólt, már-már romantikus hangulatot kölcsönözve a helyzetnek. Emberek tűntek fel, akik szintén rendeltek, szolidan sugdolództak, szerelmet vallottak, üzletet kötöttek, élték az életük.
Ő is valami ilyesmit szeretett volna: élni az életét.
Lassan kiürült a pohara, kint sötétedett. Hazaindult, amikor meglátott valamit, egy táblát, amin ez állt: ÉLD AZ ÉLETED!
És valóban: akkor, ott elhatározta, hogy élni fogja az életét.

boldogtalan boldogságom

2010-01-14T20:51:00.003+01:00

Talán magasra teszem a mércét, és túl sokat akarok, de baj ez? Egyrészt magam is tudom - és érzem, hogy igen: ezt nem lehet sokáig bírni sem épp ésszel, sem idegekkel. Boldogtalanul vagyok boldog. Egyrészt élvezem, hogy sikereim vannak szakmai téren, másrészt viszont rámennek a barátságaim, az emberi kapcsolataim. Tudom. Akárhányszor mondják is, csak annyit tudok rá mondani, hogy igen, ez így igaz: nincs párkapcsolatom - nem is lesz, amíg nem változok, változtatok, a barátaimra nem jut elég idő, a családomra még inkább. Nem jó ez így. Viszont - magamnak tudok magyarázkodni, már nem csak a vizsgán adom el magam, és hazudok tökéletesen, szeretem ámítani magam, hogy nekem ez így nagyon megfelelő. Pumpálom bele az egyetembe az összes erőm, kutatásból kutatásba menekülök, bevállalok minden konferenciát, a kitűnőre hajtok, a szemináriumi dolgozataim publikálásesélyesek. És miért? Miért csinálom ezt? Fogalmam sincs, hogy miért jó ez nekem. Talán még nem történt velem semmi olyan, ami felébresztethetett volna a Csipkerózsika-álmomból, pedig egyszer lemerül a duracell, és akkor hogyan tovább?

Apu?

2010-01-10T18:29:00.002+01:00

Ülök a villamoson, mellett egy kis család: anyu és a két kisfiú. A kisebbik - olyan 5-6 éves forma - nagyon beszédes.
- Anyu, én már úgy szeretem a Petit, hogy nekem ő már apu!
Majd másra terelődik a szó:
- Megígértem Petinek, vagyis ja: apunak, hogy csinálok sok feladatot. Ha elfogyott a feladatom, mondjuk csinálok most tízet, de ha kész lesz, akkor is szeretnék még csinálni, mert megígértem. Figyelj csak -szólítja meg a bátyját -, neked úgyis maradt még feladatot az első osztályos gyakorlóban, vagy te mondasz nekem feladatot, de úgy, hogy a jelet nem mondod meg, például, hogy nyolc, csak a feladatot.
A testvére segítőkészen felajánlja a régi füzeteit.
A kisfiú ekkor meglát a Kosztolányin egy nőt, aki csak úgy bólogat.
- Anyu, nézd már: az a néni csak úgy bólogat. Miért csinálja?
Anyukája mérgesen rászól: nem illik bámulni semmit sem!
- Még a kocsikat sem szabad? Akkor így fogom becsukni a szemem - és erősen összeszorítja a szemeit - és semmire se fogok ránézni.
Anyukája megelégli a kisfiú "bohóckodását".
Pár perc csönd.
- Anyu, megmondjam, mit szeretnék vacsorára?
- Mondjad.
- Egy kocsinak a dudáját! És akkor én fogok dudálni. Meg egy kormányt is szeretnék, és akkor én fogok vezetni. És megeszek egy egész kocsit, és én leszek a kocsi! A hátam lesz az ülés, és...
...és leszállunk mindnyájan.

Happy new year!

2010-01-01T13:39:00.001+01:00

Nem írtam a karácsonyról, mert nem szeretem, és nem is lett volna semmi túl pozitív bejegyzésem.

Nem írok a szilveszterről sem, mert azt sem szeretem. Jó volt, vége lett valaminek, de ezzel elkezdődött megint valami: tiszta mókuskerék.

Tudom, hogy csak csak annyin múlva, hogy másképp kezdek gondolkodni olyan dolgokról, amikről már most sem gondolkodom.

Számot kellene vetnem, de...

Kérdőív

2009-12-23T18:10:00.003+01:00

Egy kis segítségre lenne szükségem. Egy kérdőív kitöltéséről lenne szó. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

http://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dFhiUFJHTDQzTEVXVnhoYW82emdQLXc6MA

dagad a mája

2009-12-21T17:50:00.003+01:00

Olyan jó érzés, mikor az ember kitanulja a belét is, és a tanár nem szemét, mert értékeli, hogy minden péntek reggel bent döglöttél az óráján és min. 6 oldalt jegyzeteltél előadásonként, és bár vannak homály részek az anyagban, de összességében látod az egészet!

39 kreditemből 19 teljesítve eddig, és ötös átlaggal!

Erre most nagyon büszke vagyok!

bebeszél és kiír

2009-12-19T08:50:00.004+01:00

Van egy olyan típusú embercsoport, akik állandóan bebeszélnek maguknak valamit, és hiszik, hogy az szent és igaz, még ha lelkük - vagy mijük mélyén - tudják, hogy baromság az egész.

A probléma ott kezdődik, hogyha két ilyen ember találkozik, és minimum az egyikük azt hiszi a másikról, hogy nem kedveli őt. Pedig lehet, hogy nagyon is kedveli, csak ő ráadásul introvertált is és nehezen barátkozik.

bebeszélem magamnak

2009-12-11T18:54:00.003+01:00

Miért van az, hogy néha annyira magányosnak érzem magam baráti társaságban is? Tudom, hogy csak bebeszélem magamnak, de ez egy borzalmas mókuskerék, és nem bírok kiszállni belőle egyedül. Áááá!!!

ilyen is megesik

2009-12-06T18:02:00.003+01:00

Annyira friss az élmény, hogy le kell írnom. Jövök haza a 19-es villamossal, a körtéren felszáll egy roma nő és két vele egyidős srác, plusz egy tündéri kislány az egyik srác kezében, babakocsit, számítógépet, stb-t cipelve. Az egyik srác velem szemben ült le. A kislányra rámosolyogtam, aki viszonozta. :D A sweet little girl! :)
Romanit beszéltek, amit én nem bírok, ezért nem is értettem maximum a szándékokat (ülj le meg hasonlók). Két megálló múlva a velem szemben ülő srác beszélgetni kezdett velem. Kérdezte, tudok-e angolul. Mondtam, hogy igen. Akkor elkezdte mondani, hogy mennyi itt a hajléktalan stb. Egyszer csak magyarra vált: Tudod, mi az a semmi? Kértem, hogy fejtse ki, mit ért alatta. El is kezdte mondani (picit kevert bele angolt, néha németet). Elnevette magát: csak töri a magyart. Két hónapja jöttek Szerbiából. Kérdeztem, meddig maradnak. Mondta, hogy nem, mennek tovább. Ausztria a cél.
Sajnáltam, hogy le kellett szállnom a Csóka utcánál, szívesen beszélgettem volna még velük.

az élet apró örömei

2009-12-05T16:06:00.005+01:00

Már jó ideje nem írtam - ennek sok-sok oka van, elsősorban, hogy nagyon elfoglalt voltam/vagyok, nyakamon a vizsgaidőszak stb. stb.

Másrészt mostanság kezdek kicsit kiborulni: nem bírom kialudni magam, napok óta rémálmaim vannak (ami persze betudható a Criminal Mindsnak is). Tegnap már nyugtató kellett, hogy kicsit képes legyek kikapcsolni, de még így is alig ment. (Csodálkoztam is, hogy hányan írtak már mess-en, hogy minden rendben van-e.)
De tök pozitív: végre tudtam sírni, és ez annyira jól esett. Nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára 'csak úgy' (csak filmen tudok sírni).

Az egyetem mondjuk most kicsit sok, de valahogy jó, hogy (1) van mit csinálnom, (2) élvezem a témákat, mert végre értelmét látom annak, amit tanulok (najó, csak én látom, senki más nem).

És még Mikulás is jött. Komolyan! A takarító néni bekopogott, hogy a hotel mikulása küldi: mindnyájunknak egy pici csokitélápó. :D

És a szomszédsráccal dumáltam tegnap, és ajánlott egy tök jó együttest. The Sounds. Nem is tudom, eddig hogyhogy nem hallottam róluk.

És...

És még annyi mindent írnék, csak nem tudok. Kezdem elveszteni kommunikációkompetenciám :S Namindegy.

alkalmatlanságból pozitív

2009-11-29T23:03:00.002+01:00

reggel, kómás fejjel a konyhában kávéhoz melegítek vizet a mikróban. Van itt még egy csaj, eddig még nem igazán láttam a szinten. Na: itt a nagyszerű lehetőség még egy ismeretségnek és az imidzsépítésnek, de szorri, túl fáradt vagyok, és nem megy a "beszélgessünk kicsit" Pedig nagyon látszik rajta, hogy neki is jólesne, mert még elsőéves, meg új kolis sötöbö.

Néha annyira alkalmatlannak érzem magam az életre. :(

az irodalmár

2009-11-23T22:43:00.001+01:00

...érzem a zsenialisom szelét, és határaim korlátait...

ez most nagyon magánélet

2009-11-21T21:07:00.005+01:00

Senki ne értsen félre, nem panaszkodni, nyafogni vagy nem is tudom, mit szeretnék, csak muszáj kiírnom.

20 éves vagyok, és még nem hozott az össze a sors egyetlen épkézláb fiúval sem, akinek kellettem volna. Közben persze bizonygatom magamnak és másoknak, hogy ráérek még, fiatal vagyok, előttem az élet, sötöbö, sötöbö. Persze: kib*szott magányos vagyok, és megőrít a kérdés, hogy mi lehet velem a baj. Igaz: kicsit antiszoc vagyok, meg zárkózott, de... én ilyen vagyok. Közben meg hozzám közel állók vágnak hozzám ilyen megjegyzéseket: Kimaradsz a jóból (mármint, hogy nem pasizom). Egyes ismerőseimnek közkedvelt témája, hogy ugrassanak ezzel, persze lepereg, csak belül fáj baromira.
És a legrosszabb, hogy szép lassan az egész ismeretségi köröm összejön egymással, csak én maradok pár nélkül.

Persze a legjobb takarózási mód még mindig: minek nekem barát, úgysem érek rá. (De valójában pont azért temetkezem bele a tanulásba, munkába s mindenféle egyéb elfoglaltsága, hogy időm se legyen ezen gondolkozni.)

bocsánat és kifakadás

2009-11-18T15:37:00.003+01:00

Mostanság nincs időm írni. Nincs időm enni. Nincs időm a barátaimra, magamra. Nincs időm olvasni szórakozásból. Nincs időm filmet nézni. Nincs időm.

Viszont tanulok, mint egy güzü, és miért is? (A jegyeken ugyanis nem látom a befektetett munkát. :s) Hogy mikor összefutok egy múlt félévben még csoporttársammal, akkor megtudjam tőle, hogy májusban otthagyta a magyar szakot és most weblapszerkesztőnek tanul, és abból legalább meg fog élni. Van mikor összefutok a folyosón egy másik csoporttársammal, akkor arról meséljen, hogy a magyar szak mellett jogi asszisztensnek tanul okájésen.

Szerintem egyedül én leszek alkalmazott nyelvész szakirányos magyar szakos bölcsészdiplomás (egy darab diploma!) mekdonáldszos alkalmazott.

problémamegoldás és "jó emberek"

2009-11-12T07:30:00.002+01:00

Ha az ember jókor fordul jó emberhez, minden problémája egy csapásra megoldódhat, de egy minimum.

Ovis napok újabb fejezete

2009-11-09T19:00:00.002+01:00

Megint oviban voltam kutatni: de ezúttal nem normális oviban, hanem 5 állami gondozott gyermekkel töltöttem a délelőttöt. Hát, eszem azt a kis szívüket a cukorfalatkáknak! A két kislánnyal főzőcskéset játszottunk, meg építettünk egy dublóházat, utána a fiúkkal együtt rajzoltunk: házikókat, szívecséket, virágokat, fákat, felhőket és napocskát :D Utána még fodrászosat is játszottunk... És kirakóztunk, amiben K. nagyon jeleskedett! Egyből megszerettem őket, ahogy ők is engem :D <3

magabiztosság

2009-11-06T19:14:00.002+01:00

Rájöttem: Csak akkor tudok magabiztos lenni, ha jól érzem magam. Azt akartam írni, hogy a bőrömben, de ez így nem igaz. Hanem inkább, ha kívülről jól nézek ki. Vagyis: ha csinos, elegánsan vagyok felöltözve, kisminkelve. Ha tökéletes a külső álarc.

(Mellesleg ekkor min. 5 évvel is többnek nézek ki. Csak az élet iróniája, hogy ha így nézek, akkor tuti elkérik a személyim vásárlásnál a boltban.)

facebookról

2009-11-06T19:13:00.001+01:00

" A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra. " Kim Cattrall

Kis román nyelvlecke I.

2009-11-05T22:08:00.004+01:00

Ha már az élet így hozta, hogy a szobám egy multilanguage place, akkor ki kell használni a helyzetet.

Most épp a román nyelv szépségeivel ismerkedem.
A cél két mondat elsajátítása.

Szoluskának hívnak. = Numele este Szoluska.

Nem tudok románul. = Nu vorbesc română.

Illetve lassan, de biztosan megismerkedek a számokkal is.

unu, doi, trei, patru, cinci, sase, sapte, opt, noua, zece

Újabb nap egy oviban

2009-11-04T10:06:00.002+01:00

Tegnap ismét oviban jártunk, csak most egy másik kutatás ügyében, de ugyanabban a csoportban, ahol néhány hete is.

A gyerekek megismertek, számon is kérték, hogy miért nem jöttünk hamarabb! :) Kis Tündérek! Rajzoltak nekem, és memóriakártyáztunk. Megismertem egy olyan táblás társasjátékot, amiben nem a verseny az elsődleges: Csigafutam a neve. :) Nagyon aranyos játék!

De azért nagyon furcsa dolgok jöttek így elő még a felvételek, és az adatok kielemzése nélkül is. Pl.: A kakas a gyerekek 13:5 arányban lányos állat. (A gyereknek feltett kérdés az volt, hogy szerintük melyik állat fiús, és melyik lányos.)

Mikor eljöttünk, az óvónéni egyesével fejtette le rólam a gyerekeket, akik a lábamon csimpaszkodtak, s mindenképpen azt akarták, hogy örökre maradjak velük az oviban. :D

Suie Paparude: A fost odata

2009-11-04T09:27:00.002+01:00

A szöveg pedig itt érhető el.

"miért nincs konkrét témám egy 12000 karakteres szemináriumi dolgozathoz, mikor már több száz oldalt dolgoztam fel a témában"?

2009-11-01T12:44:00.002+01:00

Félelmetes, hogy mennyire nem vagyok kreatív! :C

Kicsit szomorkás a hangultom máma...

2009-10-31T18:34:00.002+01:00

...és azzal vigasztalódom, aki van (volt): Kölcseyvel és Virág Benedekkel. Igen, a klasszikus magyar irodalom dolgozatomba temetem magam. Ez van.

"Küzdés a pálya"

2009-10-30T11:22:00.003+01:00

"...aki nem tudja, hogy élet örök küzdés, nyerés és vesztés, az hiába élt, mert az egyetlenegy bizonyos tudományt, mire életében eljuthatott, sem tanulta meg"
Kölcsey Ferenc

A haljéktalan

2009-10-29T18:08:00.004+01:00

Ülök a 49-es villamoson, célom a könyvtárak. Velem szemben a hajléktalan. El-elnézem, rámosolygok, legalább én, leülni mellé senki nem akar, nem mer (?). Papucsban van, egy vastag zokni az összes védelme a hideg ellen. A bokája kivillan a mackónaciból, én a sarki boltban nem szaladok le így. A lábfejei kétszeresére vannak dagadva, ha nem háromszorosára. Egész élete egy osenes átlátszó zacskóba van csomagolva. Előveszi műanyagba csomagolt műanyagát, úgy issza, mint más a vizet. Nem tudom, segít-e neki. Zöld kabátja van, ami nagy rá. Beesett, borostás arccal réved ki az ablakon. Nem tudom, hol száll le, mert én itt.

Eszembe jutott egy múltkori dolgozatom, amiben egy NOL-os cikket (eredeti a New York Timesban) elemeztem: Las Vegasban betiltották az ételosztás. Persze a Blaha is sokkal szebb lehetne, de az éremnek mindig két oldala van.

újak

2009-10-18T09:55:00.003+02:00

Mikor kicsit úgy érzem, hogy válságban az életem, vagy csak egyszerűen túl sok a tennivalóm, és képtelennek érzem magam arra, hogy mindent elvégezzek, akkor két dolgot teszek: 1) Megnézem valamelyik kedvenc filmem, azaz ilyenkor Az ördög Pradát visel segít, hogy tudatosítsam magamban: ha valamit el akarsz érni, azért bizony, kislány, tenni is kell. 2) Elkezdek eszeveszetten takarítani, hogy ha már magamnak nincs rend, legalább körülöttem az legyen. És persze az elengedhetetlen imidszváltás: a blogom is kicsit felújítottam.

Érdemes megöregedni?

2009-10-17T14:53:00.003+02:00

Ma elmentem istentiszteletre egy vadidegen templomba, ahol épp az időseket köszöntötték: idősek és fiatalok egyaránt szavaltak, és áldották az Urat, hogy ilyen szép kort élhettek meg (ezt például egy nyolcvan éves bácsi szavalta).
Az istentisztelet végén indulok haza, a buszmegállóba, ahol egy 50es nő áll már. Kedvesen elkezdett beszélgetni velem; a végmondata valahogy így hangzott: "rettenetes dolog megöregedni, kislány!"

Elizabeth and the Catapult: Taller Children

2009-10-16T22:39:00.002+02:00

egy napom egy oviban

2009-10-14T20:23:00.004+02:00

Ma óvodában voltam egy csoporttársnőmmel: szociolingvisztikai kutatásunk első felvonása.

Imádom a gyerekeket, bár szülni nem szeretnék, max. örökbefogadás. Pár éve még bevállaltam olyan nyári munkát is, hogy kézműves foglalkozás (értsd: papírdomborítás, cserépfestés és egyéb más, amihez nem kell kézügyesség) vezetését is kisgyerekeknek, de ma már kétszer is elgondolkodnék rajta. Mivel megrögzött rendmániás vagyok, és picit - na jó: nagyon - türelmetlen tudok lenni, egy szó mint száz: kiborulok.

Ma mégis fantasztikus volt: rá is jöttem, hogy lehet, hogy tényleg pályát tévesztettem.
Bár azért ma csak másfél órát töltöttem a gyerekkel, akik tüneményesek voltak, bár a dobhártyám megszenvedte kicsit az egyszerre üvöltő 10 gyerek zsivaját.

Viszont annyira jó belegondolni, hogy létezik még olyan, hogy feltétlen bizalom, és őszinte szeretet, csak valahol kinövünk belőle.