2012. december 28., péntek

Megjelent

Tavasszal volt két melegkutatásom. Az egyikről már beszámoltam itt (és heteken belül megjelenik írásban is). Viszont a másikról, ami a szívemhez közelebb is áll, még nem volt alkalmam írni. Viszont pár napja megjelent onlájn, így mostmár mindenki olvashatja, aki érdekel a téma.

Illetve ezúton is köszönöm minden anonim résztvevőmnek, hogy segítette a munkámat!

A jó hír, hogy a szakdolgozatom is ebből a témából fog születni, így aki eddig kimaradt volna, de érdeklődik, írjon nyugodtan.

És a link: http://www.scribd.com/doc/117900825/hugyeczeniko-pdf

2012. április 1., vasárnap

Beszámoló egy kutatásról

A politikai korrektség vs. ahogy a nyelvhasználók látják


Március elején részt vettem a III. Alkalmazott Nyelvészeti Hallgatói Konferencián az ELTE-n, ahol fiatal nyelvészkutatók mutatták be aktuális kutatásaikat. A előadásom címe A szexuális csoportok megnevezésével kapcsolatos attitűdök volt. A konferencia nemcsak arra adott lehetőséget, hogy egy kisebb szakmai közönség elé tárjam a munkámat, hanem kötetet is szerkesztenek majd az elhangzott előadásokból. (Így itt most csak röviden mutatom be az eredményeket.


Előadásomban vázoltam azokat a problémákat, amely a politikailag korrekt nyelvhasználattal kapcsolatban felmerülnek, nevezetek, hogy például mi is a píszí. Tudjuk, hogy a politikai korrektség mozgalma a 60-as évekhez köthetően indult, és a posztmodern felfogásban azóta is fontos szerepet kap. Olyan kutatás azonban eddig nemigen készült, amely azt mérte volna fel, hogy az emberek hogyan vélekednek, és hogyan értékelnek PC és nem PC kifejezéseket.


Először tehát, mit is nevezhetünk politikai korrektségnek. Schleicher Nóra (Schleicher 2001) négy területet sorol a PC-hez: a) nyelvészeti kérdések, nyelvi kódexek, b) a politikai diszkrimináció, c) irodalmi és történelmi kánonok felülbírálata és átírása, d) az általános, univerzális igazság létének megkérdőjelezése. E négy terület közül az alkalmazott nyelvészet számára nyilvánvaló az első terület fontos, vagyis a politikailag korrekt beszédmód. Politikailag korrekt nyelvhasználat alatt azt értjük, hogy a nyelvhasználó „kerüli az olyan szavak használatát, amely valamely kisebbséget sérthet, kerüli a sztereotípiákat és negatív előítéleteket hordozó szavakat, és olyan néven szólítja a csoportokat, amely nevet ők magukra használnak” (Schleicher 2001: 29). A PC nyelvhasználattal kapcsolatban azonban felmerül számos probléma, például felülről támogatjuk a roma szó használatát, ám a cigány közösségek egy része nem azonosul vele; hasonló a fogyatékkal élők megnevezés, amelyre Szekeres Pál azt nyilatkozta, hogy ő a feleségével él, nem a fogyatékával (Grétsy 2007).


A PC nyelvhasználatot definiálhatjuk tehát úgy is, hogy valami „semlegesebbet” használunk azok helyett a szavak, megnevezések helyett, melyekkel a kisebbség/csoport nem tud azonosulni, mivel azok negatív konnotációúak. A szavak jelentésének és konnotációjának változása azonban folyamatos, vagyis tendencia, hogy a píszí kifejezés egy idő után – a használat és a felidézett kisebbség miatt – negatív töltetű lesz, és szükséges egy új, semleges kifejezés megalkotása.


A politikai korrektséggel kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy szükséges-e és van egy haszna, vagy csak azok élnek vele, akik politikai színtérre visznek egy (kisebbségi) csoportot. Egyes kutatók szerint azzal, hogy felülről előírják, hogy mit szabad és mit nem, változást indukálhatnak a társadalom szemléletmódjában. Mások inkább vélekednek úgy, hogy a nyelv nem befolyásolja a gondolkodásmód megváltozását, vagy legalábbis nem úgy, ahogy az cél lenne. Harmadrészt ott van az a probléma is, hogy mennyiben szabad felülről beavatkozni a nyelvhasználatba.


Kutatásom célja volt megvizsgálni azokat a mellékneveket, amelyeket a leggyakrabban használunk a szexuális csoportok megnevezésére. Ezek a szavak egyrészt lehetnek a politikában és/vagy a tudományos közösségekben használatos jelzők, másrészt a hétköznapi életben használtak.


Huszonhárom melléknevet gyűjtöttem össze és illesztettem be egy rövid kérdőívbe. Három hipotézist állítottam fel a kutatás kezdetén: 1) Az első csoportba sorolt melléknevek értékelése semleges értékű lesz. 2) A második csoportba eső melléknevek értékelése a negatív tartományba fog esni. 3) Azok a melléknevek, amelyekkel az adatközlő azonosul (saját identitásának részét képzik), pozitívak lesznek.


A huszonhárom melléknevet két csoportba osztottam: az első csoportba kerültek azok a melléknevek, amelyek píszínek és/vagy tudományos megnevetésnek nevezhetők. A másik csoportba a hétköznapi életből vett kifejezéseket soroltam, amelyek azáltal, hogy nem az első csoportba tartoznak, automatikusan politikailag inkorrektnek feltételeztem.



366-an töltötték ki az online kérdőívem. A kérdőívet 203 cisznő, 150 ciszférfi, 5 transznő, 7 transzférfi és 1 interszexuális töltötte ki. Átlagéletkoruk 26,92 év volt. Több, mint 90%-uk minimum érettségivel rendelkezett. Az adatközlők a szexuális orientáció alapján a következőképpen oszlottak meg: heteroszexuális: 60,66%, homoszexuális: 26,78%, biszexuális: 6,83%, queer: 2,73%, pánszexuális: 1,64%, egyéb: 1,37% (aszexuális adatközlő nincs a mintában).


A kérdőív három nagyobb egységből állt össze: 1) az adatközlő adatai, 2) az identitás részét képező melléknevek felmérése, 3) a felsorolt melléknevek megítélése ötfokú skálán. A skála öt fokozata: negatív – inkább negatív – semleges – inkább pozitív – pozitív. (A skála eredményeit nem súlyoztam, de a statisztikai adatok miatt számokkal helyettesítettem azokat, értelemszerűen -2-től +2-ig.)


A PC melléknevek megítélése


Az első csoportba sorolt 11 melléknevet az adatközlők a következőképpen ítélték meg: az átlagolt értéket nézve 10 melléknév kapott semleges eredményt, 1 pedig inkább pozitívat. Az alábbi diagramon az látható, hogy az egyes melléknevek összességében milyen megítélés alá estek.



Ha az adatközlők szexuális orientációja szerint bontjuk az adatokat, azt kapjuk, hogy négy esetben negatív a megítélés (homoszexuális, transzvesztita, aszexuális) és 12 esetben pozitív.



A nem-PC melléknevek megítélése


A második csoportba sorolt 12 melléknév megítélése sokkal nagyobb szórást mutatott az első csoporthoz képest. Az összes választ átlagolva a következő az eredmény: 2 melléknév negatív (köcsög, buzeráns), 4 melléknév inkább negatív (buzi, homokos, langyi, travi), 5 melléknév semleges és 1 melléknév inkább pozitív (heteró). A csoport mellékneveinek megítélése -1,76 és 0,49 között mozgott. Az adatközlők megítélése szerint tehát a 12-ből csak 6 melléknév kapott negatív megítélést. Diagramon szemléltetve:




Ha a válaszokat összevetjük a válaszadók szexuális orientációjával, akkor azt tapasztaljuk, hogy három esetben pozitívnak ítélték a mellékneveket, és 23 esetben semleges értékűnek ítélték a szavakat. Továbbá a szavakat a legnegatívabban a pánszexuálisok ítélték meg.




Az identitást jelölő melléknevek megítélése


Összehasonlítottam azt is, hogy azok a melléknevek, amelyekkel az adatközlő azonosult, milyen értéket kapott. Az összevetés eredménye, hogy az adatközlőknek mindössze 43%-a jelölte meg azokat a mellékneveket inkább pozitívnak vagy pozitívnak, amelyeket a teszt elején bejelölt, hogy azonosult velük, míg 48% ezeket a mellékneveket semlegesnek ítélte meg, további 9% pedig negatívnak.


Következtetések


Összegezve elmondhatjuk, hogy az első hipotézis beigazolódott: a politikailag korrekt és/vagy tudományos használatú mellékneveket az adatközlők nagy többsége semlegesnek ítélte meg. A második hipotézis csak részben nyert igazolást: vagyis a politikailag inkorrekt, hétköznapi használatú mellékneveknek csak egy része negatív, más részük bár a negatív tartomány felé tendál, még a semlegesbe tartozik. Továbbá a harmadik hipotézis, hogy az adatközlők azokat a mellékneveket, amelyekkel azonosulnak, pozitívnak fogják értékelni, nem igazolódott, hiszen a többség inkább semlegesnek tartja azokat.


Kiemelném, hogy a vizsgált melléknevek kontextus nélkül szerepeltek a tesztben (bár nyilvánvaló, hogy ha nem is volt konkrét szövegkörnyezet, a kérdőív összességében előhívott háttérismereteket). Ez azonban inkább arra enged következtetni, hogy az adatközlők a vizsgált melléknevek „alapjelentésére” értelmezték a kérdéseket.


A kutatás másik fontos megállapítása, hogy a politikailag korrekt megnevezések folyamatosan változnak (ahogy például a meleg évekkel ezelőtt még nem lett volna píszí, vagy a hermafrodita éppen az lett volna). Az hogy mi számít píszínek, a közösség, a társadalom határozza meg és deklarálja, ám fontos kiemelni, hogy a kisebbségek folyamatosan küzdenek bizonyos szavak megtisztításáért. További fontos momentum, hogy a politikai korrektség hátránya, hogy úgy kíván egységet teremteni, hogy közben egyre jelöltebbé tesz csoportokat, vagy épp ellenkezőleg, el akar tüntetni olyan attribútumokat, amely a csoport egyediségét fejezi ki, identitásának része.


A kutatás arra is rámutatott, hogy a szexuális többség gyakran nem sértésből használja az inkorrekt kifejezéseket, hanem mert nem érzi azok sértő konnotációját. Ugyanígy a szexuális többség nagy része nincs tisztában a szexuális kisebbségek heterogenitásával és differenciáltságával. (Valamint, mint azt meg is jegyezték a kérdőív végén, több melléknévnek nem voltak tisztában a jelentésével.)


Végezetül elmondható, hogy a szexuális csoportokkal kapcsolatban használatos melléknevek két nagy csoportba oszthatók: egyes melléknevek a társadalom szerint semlegesek, ezért alkalmasak a médiában, a jogban és egyéb politikai és civil fórumokat való használatra. Más melléknevek azonban sértik és bántják azokat a csoportokat, amelyeket megneveznek velük, így ezek használat mellőzendő. Fontos azonban, hogy a politikailag korrekt kifejezések kiválasztása, megalkotása ne csak felülről történjen, hiszen látható, hogy a laikus nyelvhasználók, valamint a kisebbségi identitású személyek másképp értékelik az egyes szavakat. Különösen fontos lenne, hogy a szexuális többség megismerje a kisebbségeket, és nyelvileg is toleráns legyen. Valamint, hogy a jogalkotók figyelembe vegyék azokat a vizsgálatokat, amely arra mutatnak rá, hogy az alkalmazott kifejezések betöltik-e a nekik szánt funkciót.


Grétsy László 2007. Anyanyelvi őrjárat. http://www.szabadfold.hu/cikk?10824 (letöltve: 2012. március 24.).

Schleicher Nóra 2001. Politikai korrektség: érvek pro és kontra. JEL-KÉP. 2: 25–32.

A témában még ajánlott irodalom: Alkalmazott Nyelvtudomány, 2004/2.